Gyorsan végighúztam az egeret a film fölött. Néhány észrevétel kutyafuttában.
Az egyik legnagyobb bajod, hogy küzdesz te is a régi megszokott esküvői videós betegségekkel. Nem kell a csicsa (betűk, effektek) tessék egyszerűségre törekedni!
Nem jól használod a zenéket. Sok rövid részlet, rosszul keverve. Még el sem kezdődik egy versszak, kevered le, mert elfogyott a kép... A bevonulást egy zenével meg lehetett volna csinálni, így hosszú és vontatott. (ráadásul képileg is sok belőle, tele van hibákkal.)
Az operatőri munkára nincs komoly panasz. Jól tartod a kamerát, nagy átlagban jól komponálsz, de mindig csak egy jelenetben gondolkodsz, nem pedig filmben. Nem figyelsz arra, hogy mi lesz a következő kép, hogy fogod majd átkötni a vágásnál. Ebből adódóan sok a rossz vágás, a kényszeredett fehér villanás. Gyakorlatilag a felvétel pillanatában nincs kidolgozott koncepciód, így a vágásnál már nem tudsz alkotni, csak hibákat takargatni. Még egyszer mondom, a jelenetek önmagukban jók, de nem lehet szépen összekapcsolni őket, mert a felvétel pillanatában nem gondolkodsz a vágó fejével.
A kimerevített állóképeket felejtsd el! Ez film. Mozogjon!
A fotózás közben készült videó a halálom. Semmi értelme. Ugyanazt veszed fel, ami a fényképen is rajta van, csak neked nem olyan jó a képminőség és belógnak olyan tereptárgyak is a képbe, ami nem oda való. Nagyon szegényesek ezek a képek, mert természetükből adódóan nem is lehetnek mások. A videó egy dinamikus műfaj, ezzel szemben a szereplők ott állnak, mint a cövek, és ezen még az sem segít, hogy mozgatod a kamerát. Ne erőltesd ezt, sablonos, elcsépelt, fantáziátlan! Ráadásul iszonyatosan kívülállóként veszel részt az eseményen, kellő távolságtartással, hogy ne zavard a fotóst, és ez süt a képekről.
A szív effektet ne használd! Olcsó!
Használj atmoszférát! Nagyon sterilek a képek, alig van eredeti hang, csak a CD szól folyamatosan.
A karcos filmeffekt szintén elcsépelt, csak indokolt esetben használd!
A végén a montázs már nem kell. Így nem. Nézek egy zenére összerakott anyagot, aminek a végén még kapok egy válogatást zenére? Sok lesz ez így. Ráadásul megint előkerülnek a piros szívek, a merevített képek... Ennek a filmnek a tűzijátékkal vége volt.
A meghívó a végén szerintem gáz. Egyrészt a felette lévő zene miatt nehéz olvasni, másrészt egyébként is rövid.
A "Sok boldogságot" felirat minek? Ki kívánja? Miért? Ha a vendégsereg nézi otthon, akkor nekik kívánod? Nem kell.
Mindennek a tetejére a panzió megállító táblája az utcán... Úgy érzem magam, mint egy kisvárosi kábeltévé képújsága előtt ülnék. És még nesztek szponzor is... Tudom, hogy a tulaj a menyasszony, de az most nem a panzióról szól. Az egy másik film.
A lényeg, hogy próbálj meg a vágó, illetve a rendező fejével gondolkodni a felvételek készítése közben, a film lebegjen a szemed előtt, ne csak az a jelenet, amelyiken éppen dolgozol! A feliratoknál és az effekteknél törekedj az egyszerűségre, nem kell a narancssárga betűre narancssárga árnyék, kiemelés meg keret egyszerre. A képváltásnál pedig az áttűnés legyen a legdurvább! Szóval próbálj meg letisztultabb képi világot teremteni. A tartalom eladja magát, nem kell abba műanyagot effekt sehova.